Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság
Ügyfélszolgálat: +36 42 502 200
50 éve hunyt el Zboray Károly, a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság első igazgatója
2018. jan. 12. Nádasi Zoltán - ügyintéző
Zboray Károly 1905. március 21.-én született Sárospatakon. Az elemi iskoláit és a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen végezte el. 1932-ben szerezte meg a mérnöki oklevelét a Magyar Királyi József Műegyetemen, Budapesten. A Sátoraljaújhelyi Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatalhoz 1933-ban napidíjas mérnöki munkakörben lépett szolgálatba. A hivatal vezetőjévé 1945-ben nevezték ki.
Sátoraljaújhelyről 1950. január 1.-el helyezték át Nyíregyházára azzal a megbízással, hogy a Folyammérnöki Hivatalból és az Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatokból szervezzen meg egy egységes állami vízügyi szervet. Először Vízgazdálkodási Körzetként, majd 1953. október 1.-től Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság néven látta el a vízügyi műszaki és hatósági feladatokat.
A Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság vezetésével 1953. október 7.-én bízta meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, majd 1954. február 1.-én a végleges kinevezését is megkapta.
Nyíregyházán, illetve Szabolcs-Szatmár megye területén, és mint a Vízügyi Igazgatóság első vezetője kilenc és fél évig dolgozott 1950. januárjától 1959. májusáig. Ez idő alatt került sor az addigi legnagyobb vízügyi létesítmény, a Tiszalöki Duzzasztómű megépítésére. Annak tervezésénél és építésénél is Zboray Károly több esetben szakértőként működött közre.
Munkatársaival nagy igyekezettel látott hozzá a megye fejlett vízgazdálkodását megalapozó feladatok végrehajtásához. A magyar vízimérnökök jó hírnevét és tekintélyét munkásságával tovább növelte határainkon innen és túl egyaránt. Nagy mértékben elősegítette a baráti együttműködést a szomszédos országok vízügyi szakembereivel a nemzetközi vízügyi kapcsolatok keretében.
A Szovjetunióval 1950-ben kötött Vízügyi Egyezmény végrehajtása során, mint meghatalmazott helyettes, sok vízügyi problémát oldott meg a Tisza és mellékfolyói határszakaszán.
1959-ben az Országos Vízügyi Igazgatóság Folyamszabályozási Szakágazatának vezetésével bízták meg, ahol nagy koncepciójú fejlesztési feladatokat végzett az ország folyamszabályozásának és vízi út hálózatának korszerűsítése érdekében.
Eredményes és példamutató munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, kétszer részesült kormánykitüntetésben.
Gazdag életpályájának 63 éves korában Budapesten, 1968. január 14.-én hirtelen bekövetkezett halála vetett véget. A X. kerületi Új Köztemetőben nyugszik.
Sírjánál Szászhelyi Pál, az OVF akkori elnökhelyettese mondott búcsúbeszédet, melyből egy idézet: „Életútját a szakma iránti rajongása, nagy mérnöki tudás, bölcs vezetés, puritán egyszerűség, a derű és kesernyés humor jellemezte.”
Munkásságának írott emlékeivel - a vízügyi múlt kutatása kapcsán - gyakran találkozhatunk. Számos tanulmány és könyv szerzője, publikált a Vízügyi Közleményekben, és egyik szerkesztője volt a Vízgazdálkodási Lexikonnak. Megírta „A Tisza és a Szamos szabályozására vonatkozó adatok„ című munkáját, amely tanulmányokhoz, pályázatokhoz ma is gyakran felhasználásra kerül.
A Szabolcs-Szatmári Szemle 1956. decemberi számában megjelent Vízgazdálkodásunk jelentősége a mezőgazdaság fejlesztésében című publikációjában így foglalta össze röviden, de lényegre törően a víz jelentőségét és a vízügyes feladatokat: „A létfenntartás és a létért való küzdelem során a víz jelentőségét már régen felismerte az emberiség. A víz sok esetben fenyegető ellenségként jelenik meg, amely ellen védekezni kell, de mint ital, maga is nélkülözhetetlen életszükséglet az ember számára, a halászat révén az élelmezés lehetőségét is biztosítja, a közlekedés szolgálatába állítható, hasznosítható munkára szorítható, a mezőgazdasági termeléshez pedig a napfényen, a melegen és a levegőn kívül elsősorban csapadékra, vízre van feltétlenül szükség. Hasznos és káros tényezőként jelentkezik tehát a víz az ember életében és munkakörülményeiben, akár csapadékvíz, akár talajvíz, akár patak- vagy folyóvíz formájában találkozunk vele. Érthető tehát az embernek az a törekvése, hogy saját érdekében, a megfelelő ismeretek birtokában beavatkozik a természet munkájába egyrészt azért, hogy a vizek kártételei ellen védekezzen, másrészt azért, hogy a vizeket hasznosítsa. Az embernek ez a tevékenysége a vízgazdálkodás, melynek a fentiek szerint két fő ágazata van: a kártételek elleni védekezés, az u.n. passzív vízgazdálkodás és vízhasznosítás, és az aktív vízgazdálkodás. A vízgazdálkodási feladatok helyes megoldásánál természetesen mindkét ágazat szempontjait egyidejűleg ki kell elégítenünk.”

Az első igazgató, Zboray Károly munkássága előtti tisztelet jeléül a FETIVIZIG flottájában egy kitűző hajó is őrzi a nevét.

A Vízügyi Történeti Gyűjteményben őrizzük hagyatékából a Mérnöki Oklevelét és több személyes tárgyát, valamint azokat a terveket, tanulmányokat, melyek megyénk vízgazdálkodásának fejlődését szolgálták.